Itt elolvashatjátok, miről is akar ez a blog szólni. Mi az oka, amiért létezik és mit akar közvetíteni.
Üdvözlök mindenkit a blogomon! Köszönöm, hogy olvasol.
Pár napja úgy éreztem, hogy elegem van: felrobbanok. Elegem volt az egész világból, az emberekből, a fészbukból, a jövő gondolatától. Elegem volt abból is, hogy úgy kezelnek, mintha 17 évesen az embernek nem lehetnének konkrét gondolatai a világról, az életről...
A blog tűnt a legjobb megoldásnak. Előveszem és leírok minden értelmes/nemértelmes gondolatot. Leírom, aztán remélem valaki beleolvas és azt mondja: Köszönöm! Én is így gondolom.
Szeretem az aktivitást, az embereket, a pörgést és a nyugalmat. Szeretem, ha valaki komoly és komolyan komolytalan. Szeretem azt, aki nem veszi félvállról az Életet, hiszen egy van belőle. De mégis szeretem olykor az őrültséget, azt, hogy magamon nevetek és csak élem az életem. Szeretem a zajt, amikor a basszus szétdöngeti a lelkemet és úgy érzem majd kiugrik a torkomon. De szeretem a csendet, mert elmélyülten olvashatok könyvet, dalolhatok és szerelmes lehetek a világba (is).
Ez ennek a blognak a lényege: Írni mindenről, mi eszembe jut. Írni a fájdalomról meg a szerelemről, a gondolatról magáról, a hitről, az emberről, az Istenről, az időről, ami oly gyorsan múlik és dolgokról, melyek mindenkit érdekelnek. TABUK NÉLKÜL!
Megosztás a facebookon